Tegnap este haza érkezett a téli szünetről a drága gyermek „kicsit taknyos” állapotban. Előfordul ebben az időben és egyébként is társas házban lakunk, a központi fűtés eltunyít… egy kis klíma váltás, hőmérséklet ingadozás és máris kész a baj:-((((
Na mire lefekvésre került a sor, már szörcsögött de legalább elaludt. Fáradt volt, igazi hisztis pasi a legjobb fajtából…ilyenkor se krém se kanalas se párologtatás, mert ha megérzi úgy kiborítja magát na meg engem is, hogy többel kötjük be…. azaz igazság, hogy valahol megértem….egy életre eleget kapott belőle….
Persze hallottam van olyan gyerek, aki magának szívja az orrát, lelkesen nyeli az édes lötyiket és élvezettel hagyja a kényeztető kenegetést….aha hallottam róla. Attila nem ez a fajta. Lehet próbálkozni, okoskodni,ügyeskedni, terelni….néha bejön, de legtöbbször kiabálás és ajtócsapkodás a vége, aztán győzzön az erősebb… Most én voltam a gyengébb és kihátráltam a csatából, bízva a gyógyító alvás erejében. Hát nem jött be…
Óránként kelt, egyre rosszabb lett a helyzet, az orra totál bedugult és a köhögés egyre mélyebbről jött…miután harmadjára verte ki a kezemből a kanalat, hogy nem vesz be semmit és dühöngött az ágyban, hogy nem kap rendesen az orrán levegőt, valahogyan kellően kiborította magát annyira, hogy vissza aludt így a szobába permetezett Eucasol jótékony hatása ismét adott egy kis időt az önsanyargatásra….Hol rontottam el?
Aztán hirtelen jöttek a képek, ahogyan fél éves korában tartottam az ölemben télen beöltözve a nyitott ablak mellett és imádkoztam, hogy tudjon aludni kicsit. Hallgattam a sípoló légzését, hogy kap e elég levegőt és kell e indulni a kórházba, vagy megússzuk? Vagy másfél évesen amikor hajnalban ültünk a fürdőkádban nyakig a kakukkfüves sós vízben és jó mélyeket lélegeztünk, hogy csak reggelig húzzuk ki mert nyit a sószoba és az majd biztosan segít… mentünk minden nap, volt, hogy reggel-este. Amikor nagyon össze voltak szűkülve a hörgői csak 10-15 percre, mert nem bírta a magas sókoncentrációt…
Kora ősztől késő tavaszig küzdöttünk a köddel, esővel, szmoggal, párával…olyan volt a gyerek, mint egy jól időzített időjárás előrejelzés. Aztán megtörtént a csoda, betöltötte a kettőt és a tüdeje megerősödni látszott… a fogai elszíneződtek mondjuk a természetes alapanyagokból készült vitamintól és többet hallani sem akart a kakukkfűről … De végre úgy is kapott levegőt, hogy én nem hallottam!!!
Szuper! Kezdődhet az ovi…ahha… jöttek a mindenféle kórok, férgek, viszketések; vírusokkal, bacikkal volt tele a ház…ha már volt 2-3 hetünk egészségesen, az maga volt a Mennyország…. DE már nem kapott hörgőszűkületet, csak köhögött….azt azért tisztességesen, hangzatosan, jó hurutosan…
Jártuk a sószobákat mindenfelé, volt ami használt, volt ami annyira nem…. Ittuk a vitamint, kentük a krémet, fürödtünk tengernyi sós vízben, ment a hideg párásító reggel-este, életmód váltás, étrend mahinálás és itt vagyunk… CSAK EGY KIS TAKONY, BEDUGULT ORR, ENYHE KÖHÖGÉSSEL TARKÍTVA…
Két órát ült ma bent a Sómanóban és köszöni szépen jól van, bandázik az uncsitesóval és (na Ő ezt még nem tudja) holnap megy oviba…… :-)))))